Krisztusban drága jó testvéreim!
Egy afrikai misszióban történt a következő történet. Egy kis néger fiútól megkérdezte a misszionárius atya, hogy miért nem jön már a misszió iskolájába. A kisfiú ekkor megmutatta a verés sebeit a testén, amiket az apjától kapott, azért, mert nem az ősök vallását akarta követni. A kisfiú, bár apja megtiltotta, mégis titokban járt az iskolába, mert szerette hallgatni a Jézusról szóló történeteket, megragadta Jézus minden embert átölelő szeretete. Aztán egy társa csak elárulta az apjánál s a gyermeket apja véresre verte. Egy titkot azonban elárult a néger kisfiú: amikor senki sem látja, éjjel eljön, megáll az ajtó előtt és csendben imádkozik és rejtőzködve a katekizmust is tovább tanulja. Ekkor elővett az ingéből egy szakadt, vérfoltos katekizmust. Vannak helyzetek, amikor még szüleinknek is ellene kell mondanunk olymódon, hogy nem követünk el bűnt a negyedik parancs ellen. Ez akkor fordul elő, amikor Istent lelkiismeretünk szerint akarjuk követni és akadályoznak benne.
A mai evangéliumban Jézus olyan szavakat mond, amelyek első hallásra keménynek, sőt meghökkentőnek tűnnek. Azt mondja: „Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem, megtalálja azt.”
Majd az evangéliumi szakasz végén a befogadásról és a jutalomról beszél: „Aki befogad titeket, engem fogad be... És aki csak egy pohár friss vizet ad e legkisebbek egyikének azért, mert a tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el jutalma.”
Ebben a rövid evangéliumi részben benne van az egész keresztény élet: Krisztus első helyen, a kereszt vállalása, az élet igazi értelmének megtalálása és a szeretet legkisebb cselekedeteinek jelentősége.
1. Krisztus az első helyen!
Jézus nem azt mondja, hogy ne szeressük szüleinket vagy gyermekeinket. Az egész Szentírás tele van a család iránti szeretet parancsával. A negyedik parancsolat így szól: „Tiszteld atyádat és anyádat.” Jézus maga is engedelmes volt Máriának és Józsefnek Názáretben. Mit jelent akkor ez a kemény mondat? Azt jelenti, hogy Istennek kell lennie életünk középpontjában. Ha Krisztus nem az első, akkor minden más előbb-utóbb a helyéről elmozdul
Sok ember azt gondolja, hogy ha Istent helyezi az első helyre, akkor kevesebbet fogja szeretni családját. A valóság éppen az ellenkezője. Aki igazán szereti Istent, az tudja igazán szeretni az embert is. Amikor Isten hiányzik az életből, a szeretet gyakran önzéssé válik. Birtokolni akarunk, irányítani akarunk, követelni akarunk. Isten szeretete azonban megtisztítja az emberi szeretetet.
A szülő, aki Krisztust helyezi az első helyre, jobb szülő lesz, mert nem önmagából szeret, hanem Isten szeretetéből. A házastárs, aki Krisztust helyezi az első helyre, jobb házastárs lesz, mert nem önmagából szeret, hanem Isten szeretetéből. A pap, aki Krisztust helyezi az első helyre, jobb lelkipásztor lesz, mert nem önmagából szeret, hanem Isten szeretetéből.
Drága jó testvéreim! Mindannyiunk életében eljönnek olyan pillanatok, amikor választani kell. Ezek nem mindig látványos döntések, hanem sokszor apró dolgok: Vasárnap a szentmise vagy valami más? Imádság vagy állandó rohanás? Becsületesség, egyeneség vagy a hazugság könnyebb útja? Krisztus elvárása vagy a világ elvárása?
A kereszténység nem pusztán a szép gondolatok gyűjteménye, hanem a kereszténység döntés: döntés Krisztus mellett. Ez a döntés néha áldozatot követel. Vannak emberek, akik hitük miatt elveszítették vagy ma is elveszítik munkájukat. Mások gúnyolódást szenvedtek vagy ma is gúnyolódást szenvednek el. Megint másokat saját családjuk nem értett meg vagy ma sem ért meg, mert Krisztust választotta vagy választja. Jézus előre figyelmeztetett erre: a tanítvány útja nem mindig könnyű út, de ez az út vezet az örök életre.
2. A kereszt vállalása! „Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám.”
A kereszt minden ember életében jelen van. Van a betegség keresztje. Van a magány, az egyedüllét keresztje. Van a csalódás keresztje. Van a gyász keresztje. Van az öregkor keresztje. Van a meg nem értettség keresztje. És mindenki maga tudja, hogy milyen keresztet hordoz. Sokan azt kérdezik: Miért engedi meg Isten a keresztet? A kereszt titkára nincs teljes emberi válasz, de egy dolgot tudunk, hogy Isten nem kívülről nézi szenvedésünket. Jézus maga is hordozta a keresztet, megostorozták, megkoronázták tövissel, elesett a kereszt alatt, keresztre feszítették és meghalt. Ezért amikor szenvedünk, nem egy távoli Istenhez imádkozunk, hanem ahhoz a Krisztushoz, aki maga is végigjárta a szenvedés útját. A kereszt nem a történet vége, a kereszt után jön a feltámadás.
3. Elveszíteni az életet, hogy megtaláljuk! Jézus ezt mondja: „Aki megtalálja életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét értem, megtalálja azt.”
A világ azt tanítja: gyűjts minél többet, nem számít hogyan, legyen minél több pénzed, legyen minél nagyobb hatalmad, legyen minél több sikered. Jézus pedig azt mondja: ajándékozd oda magad, szolgálj, szeress, bocsáss meg, légy alázatos. Az ember akkor találja meg önmagát, amikor ajándékká válik. A mag, amelyet elvetnek a földbe, látszólag eltűnik, de valójában akkor kezd el élni. Így van az emberrel is, aki csak önmagának él, végül üres marad, aki szeretetből él, az megtalálja élete értelmét.
4. Jézus ezután a befogadásról beszél: „Aki befogad titeket, engem fogad be.”
Milyen csodálatos gondolat testvéreim! Amikor befogadunk egy Krisztushoz tartozó embert, magát Krisztust fogadjuk be. Ezért fontos a vendégszeretet. Ezért fontos az irgalom. Ezért fontos a nyitott szív.
Nem tudhatjuk, hogy akivel találkozunk, milyen terhet hordoz. Lehet, hogy mosolyog, de belül sír. Lehet, hogy erősnek látszik, de segítségre van szüksége. Lehet, hogy senki más nem figyel rá, és éppen mi lehetünk azok, akik által Isten szeretete eléri őt. Az evangélium utolsó mondata különösen megható: „ha valaki csak egy pohár friss vizet ad is e legkisebbek egyikének azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el a jutalma.”
Jézus nem nagy hőstettekről beszél, nem csodákról, nem hatalmas adományokról csak egy pohár vízről. Isten országában a legkisebb szeretet sem vész el. Egy jó szó, egy vigasztaló telefonhívás, egy látogatás, egy mosoly, egy imádság, egy segítő kéz, egy türelmes meghallgatás. Ezek mind - mind értékesek Isten szemében. A világ gyakran a nagy dolgokat ünnepli, de Isten azonban a szívet nézi. A szeretet nagyságát nem a tett mérete, hanem a szeretet mélysége adja.
5. Mit üzen ez az evangélium ma drága jó testvéreim?
Először is azt, hogy Krisztus legyen életünk középpontja. Másodszor azt, hogy ne féljünk a kereszttől. Harmadszor azt, hogy az önátadó szeretet vezet az igazi élethez. Negyedszer azt, hogy minden emberben Krisztust kell felismernünk. Ötödször azt, hogy a legkisebb jótettnek is örök értéke van.
Testvéreim! Talán nem vagyunk képesek nagy dolgokra. Talán nem leszünk híres szentek. Talán nem fogunk hatalmas műveket alkotni, de képesek vagyunk szeretni, de képesek vagyunk hűségesnek maradni, de képesek vagyunk felvenni mindennapi keresztünket, de képesek vagyunk egy pohár vizet adni annak, aki szomjazik és ez elég ahhoz, hogy Krisztus tanítványai legyünk.
Kérjük ma az Urat, hogy segítsen őt mindenek fölött szeretni, hűségesen hordozni keresztünket, és felismerni őt minden emberben, akivel találkozunk. Ámen
Csiszér Imre erzsébetbányai plébános
