A tudatos ember nem élhet tudatosan a másik ember helyett.
Két csoportról beszél Jézus a példabeszédben: a balgákról, akiknek nem volt elég olajuk és az okosakról, akik korsókban tartalékot is vittek lámpásaikhoz.
Ahhoz, hogy jól értsem ezt az üzenetet, fontos tudnom, mit jelképez az olaj. Jelképezi a Szentlélek ajándékait: a világosságot, bölcsességet, életerőket, életörömöket (Zsolt 45,8 és Iz 61,3).
Aki Isten közelségének tudatában él – ahogy erre ránéztünk a Mindenszentek ünnepi elmélkedésben – egyre inkább eltelik ezekkel az ajándékokkal.
A hajadonok mindkét csapata tudja, hogy eljön a Vőlegény, sőt várják is, hiszen virrasztanak. Sőt, mindkét csapat észre is veszi, meg is hallja a Vőlegény érkezését, de egyik csapatnak nincs elég olaja, vagyis nem elég tudatos a várakozásban.
A balgák csapata is tudja, hogy a Vőlegény közel van, de nem foglalkozik ezzel tudatosan, tehát nem él tudatában azoknak az ajándékoknak, amelyeket a Szentlélek ad. Élik mindennapjaikat, túlélik az életet, de nem élnek elég figyelmesen, tudatos készenlétben, nincs meg bennük a teljes lelkület és lendület. Úgy is mondhatnánk, hogy kétfelé élnek. Olyan emberek, akik eljárnak egy közösségbe, hogy „felülről való bölcsességet” (Jakab 3:17) szerezzenek, majd onnan távozva „alulról való bölcsességet” is gyűjtenek, hogy azután összevegyítsék egymással a kettőt. Ez sohasem működik. Az ólommentes benzint sem lehet dízellel keverni. Ha összeöntöm őket, a dízel tönkreteszi a benzint. Attól, hogy valami üzemanyagnak látszik, még nem jelenti azt, hogy használ is.
Vasárnaponként szentmisére vagy istentiszteletre járok, hogy ott „feltankoljak”, de hétfőn kimegyek a világba és egészen mással töltekezem – azután pedig csodálkozom, miért merülök ki annyira.
Hadd szemléltessem egy példával: a rádiókban AM és FM frekvenciák is vannak. Ezek különböznek és el is különülnek egymástól. Amikor autóba ülök, én döntöm el, hogy melyikre hangolódom rá; nem tudom egyszerre hallgatni mindkettőt, hiába van két választási lehetőségem.
Az evangéliumi okosak tudják, hogy Isten mindig jelen van. Igazából várják is őt, szeretik is Őt, mert már megtapasztalták Jelenlétét és meg akarják tapasztalni újra meg újra. Tudatos életet élnek. Nem attól félnek és rettegnek, hogy majd eljön, hanem tudják, hogy Ő egészen közel van és minél nyitottabbak, annál többször megtapasztalhatják. Isten közelségének tudatában, Isten kegyének tudatában, KEGY-ELEMBEN élnek.
Adni azért nem tudnak a másik csapatnak, mert mindenki a saját életét éli. Mindenki maga dolgozik Istennel való kapcsolatán, hogy Vele maradjon és Vele éljen.
Ezt nem teheti meg senki helyettem, ezért senki nem adhatja oda helyettem a maga olaját. A tudatos ember nem élhet tudatosan a másik ember helyett.
A tudatosság kialakításában és megőrzésében három szó segíthet:
1. FIGYELEM. Amikor nem figyelek eléggé és nem vagyok elég éber, könnyen hibázhatok. Ember nincs hiba nélkül. S milyen jó tudni földi életünk folyamán, hogy van lehetőség a javításra. Isten ezt megadja, azonban mindez nem menthet fel a felelősség alól, hogy ne maradjak figyelmes.
2. KÉSZENLÉT. A példabeszédbeli hajadonok mindannyian elaludtak, de amikor jött a vőlegény, az okosak készenlétben voltak. Tehát, ha a figyelmemet időnként el is veszítem, a készenlét „megment” egy új lehetőségre (és az utolsó lehetőségre is!). Ebből következik a harmadik, legfontosabb tanulság:
3. A SZERETET LELKÜLETE. Nem elég csak ébren, készenlétben és munkában élni, ha nincs mögötte lelkület, Isten és embertárs iránti szeretet. A hajadonok azért voltak készenlétben, mert szerették – és ezért várták is! – a Vőlegényt. Nem félelemben várták, hanem szeretetben!
2018 szeptember végén Berlinben voltunk egy konferencián, egyik kollegámmal. Az odaúton egyszer kellett repülőt váltani, de mi kettőt váltottunk, mert az első váltásnál nem figyeltünk eléggé a repülő járatszámára: egy számot néztünk el és a repülő felszállt. Érdekes érzés volt...
A visszaúton figyeltünk, nem néztünk el semmit, de az egyik járatot törölték. Aztán az utolsó percben sikerült felszállnunk egy másik járatra, amellyel végül hazaértünk. A Gondviselést tapasztaltam meg ekkor (is). Menet csak egy számot néztünk el, nem figyeltünk eléggé és megtapasztaltuk, milyen lemaradni, jövet pedig a Gondviselést.
Nem az út viszontagsága miatt elevenítettem fel ezt az élményt, hanem az abból következő tanulság miatt: ha egyre figyelmesebben élek mindennapjaimban, egyre tudatosabb lesz a készenlétem és növekszik bennem a szeretet lelkülete.
Figyelmesség, készenlét és a szeretet lelkülete. Egymásra épülő lényeges összetevői életünknek.
Ez az „olajozott” élet. S ezért értelmes is!
Forrás, fotó: Vatican News
